Álomtündér kártyajáték háziszabály

Az Álomtündér kártyajátékot egy kiváló gyerekjátéknak tartom, ami már 4 éves kortól játszható, de a felnőttek számára is nagyon élvezetes. Alkalmas arra, hogy az egészen kicsiket bevezessük a modernebb társasjátékok világába, ahol már nem csak dobni és lépni kell, hanem szerepet kap benne egy kis taktika sőt, akár stratégia is, amit nagyon hamar el tudnak sajátítani, ugyanakkor rendkívül változatos, izgalmas és pörgős kártyajátékról van szó, ami ketten játszva is kiváló, de akár egy négy fős család is játszhatja.

A játék magyar fejlesztés, aminek rendkívül szép a grafikája, és jókora lapokból áll a pakli. Mészáros Bori azonos című meseregényéhez kapcsolódik a történet, de a mese ismerete nékül is játszható. Lányoknak tuti kedvenc. Mindenből van benne egy kicsi. Számít a szerencse, de lehet benne jól taktikázni. Van egy sárkány a pakliban, ami mindenedet elviheti, de lehet rá készülni, és talpra is lehet állni, ezért a gyerekek meg tudják tanulni a veszteség kezelését is.

A játék nagyszerűen működik, de úgy tapasztaltuk, hogy két apró változtatással még jobbá tehető.

1) A varázspálca kártyalap kijátszásával titokban átnézheted az egyik ellenfeled kezében lévő lapjait, és azokból egyet ellophatsz. Ha netán az ellenfélnél is van egy vagy több varázspálca lap, akkor az eredeti szabály szerint megengedett az, hogy elvégy egy varázspálca lapot az ellenféltől, majd azt kijátszad rá újra, és ilyen módon az összes varázspálcájától megszabadítsd sorba, hiába van neki több. Ez a rész annyira nem tetszett nekünk, és ennek elkerülése többféle módon is megtehető. A legegyszerűbb háziszabály az, ha a varázspálca varázspálcával semlegesíthető. Egy másik általunk még inkább tetszetős háziszabály az, hogy egy varázspálca lap kijátszásával csak véletlenszerűen húzhatunk az ellenféltől, tehát nem nézhetjük meg a lapjait, ha azonban két varázspálcát játszunk ki egyszerre, akkor át is nézhetjük, és úgy választhatunk. Ez utóbbi esetben a két varázspálca hatása csak két tündérkirálynő kártyával akadályozható meg.

2) A varázsvihar kártyát az eredeti szabály szerint csak akkor lehet kijátszani, ha az ellenfélnek legalább hat lap van a kezében. Két fős játék esetében azonban gyakran előfordul, hogy erre nem is adódik alkalom, és ezért valakinél sokáig ott kallódik egy varázsvihar fölöslegesen, ráadásul eldobni sem tudja, mert csak párossával lehet, de az egész pakliban csak két ilyen lap van. Ennek kiküszöbölésére érdemes bevezetni azt a háziszabályt, hogy a varázsvihar bármikor kijátszható, de ha az ellenfélnek hatnál kevesebb lapja van, akkor az a hatás nem érvényesül, hogy el kell dobjon annyi lapot, hogy három maradjon a kezében, viszont az a hatás érvényesül, hogy egy lapot az ellenfélnek át kell adnia a kezéből.

Hexasakk

Talán kevesen tudják, de a sakknak több ezer változata létezik. Csak a hagyományos 8x8-as táblán hagyományos figurákkal játszható változatokból is rengeteg van, ezekből gyűjtött össze 200-at Birkás György 200 játék a sakktáblán című könyvében. Számos változat létezik azonban eltérő táblamérettel vagy különleges alakú táblákon. Az egyik legelterjedtebb ezek között az 1936-ban bemutatott Gliński-féle hexasakk, de hexasakkvariánsból is létezik többféle. A Gliński-féle változat annyira népszerű volt egy időben, hogy 1976-ban megjelent egy hexasakk-újság, több Európa-bajnokságot rendeztek belőle, és 130 000 hexasakk-készlet is gazdára talált; a játék persze Gliński hazájában, Lengyelországban volt a legelterjedtebb.

A hexasakk táblája hatszög alakú, és 30 fehér, 30 fekete, illetve 31 szürke hatszög alakú mezőből áll. Hatszöges táblán léteznek trisakk-variációk is, ahol három játékos küzd egymás ellen, de a Gliński-féle hexasakk két játékos párviadala. A játék készlete is majdnem megegyezik egy klasszikus készletével, csak eggyel több gyaloggal és három futóval rendelkeznek a játékosok (az egyes bábuk lépési lehetőségeit illetően lásd a fenti linkeket). Érdekesség, hogy egy középen álló vezér 12 irányba összesen 42 mezőre léphet, vagyis ellenőrzése alatt tarthatja majdnem a fél táblát.

A huszár sajátosságai közé tartozik, hogy képes úgy lépni, hogy egy adott mezőt folyamatosan ellenőrzése alatt tartson, illetve négy lépésen belül képes bárhova eljutni a táblán. Ezeket meg tudod mutatni?

A futó érdekessége, hogy az egymással nem érintkező, de azonos színű szomszédos mezőket összekötő egyenesek mentén léphet, és ezáltal ki tud slisszolni akkor is, ha minden élben szomszédos mező foglalt.

Kétségtelenül érdekes a hexasakk, de miért érdemes játszani? A hagyományos sakkot már alaposan kielemezték, így ha valaki nem megfelelő megnyitással játszik, akkor egy a megnyitásokat jól ismerő játékossal szemben már pár lépés után eldőlhet a játék. Profi szinten a játék kreatívabb része csak a megnyitás után kezdődhet, azonban így is nagyon beszűkültek az értelmes lehetőségek. A hexasakkban a nagyobb táblaméret és a bábuk nagyobb mozgékonysága miatt nagyobb tér nyílik a kombinációkra, ráadásul a megnyitások elmélete sincsen kidolgozva. Ezért aztán a hexasakkban nagyobb az esélye, hogy találunk okos, kreatív és bátor megoldásokat, amik sikerre vezethetnek. Nagy figyelmet igényel, kicsit más gondolkodást, mint a hagyományos sakk, és a hibázás veszélye is nagyobb, ezért eltérő szintű játékosok között sem annyira egyértelmű a végeredmény; nem tipikus, hogy azt érzi valaki, a játszma már az első néhány lépés után eldőlt. Ha szeretnétek kipróbálni ezt a variánst, vagy sok mást, akkor a Zöld Sakk oldalon ingyen megtehetitek levelező módban. Jó játékot!

Megalakult a Társasjáték-fejlesztők Klubja

A Társasjáték-fejlesztők Klubja egy mindenki számára nyitott kezdeményezés, amihez jelenleg a Demola innovációs labor biztosítja a helyszínt Budapest központi helyén. A kezdeményezés célja, hogy a társasjáték-fejlesztők ne csak tesztelni járhassanak össze rendszeresen, ahogyan azt eddig megtehették az ebből a célból létrejött Facebook csoport szervezésében, hanem ezen túlmenően legyen lehetőség arra, hogy az őket érdeklő témákban eszmét cserélhessenek és segíthessék egymást. Akiket érdekel, azok többek között részt vehetnek tematikus beszélgetéseken, előadásokon, workshopokon, amiket a csoport magának szervez nagyjából havi rendszerességgel. Ezeken az alkalmakon nagyon szívesen látunk mindenkit a hivatásos játékfejlesztőktől az érdeklődőkig, és reméljük, hogy a társaságban gyümölcsöző kapcsolatok alalkulhatnak ki, egymásra találhatnak emberek egy-egy projekt kapcsán, legyen szó akár profikról, akár kezdőkről, és bízunk benne, hogy ezek az alkalmak egyúttal a társasjáték-fejlesztők rendszeres kapcsolattartására is alkalmasak lesznek, továbbá a tagok segíteni és inspirálni tudják majd egymást.

A Társasjáték-fejlesztők Klubja február 25-én megtartotta első összejövetelét, ahol Szűcs Sándor (Purple Meeple), a Cultistorm megálmodója, bemutatta három évnyi intenzív fejlesztési munka gyümölcsét, és azt, hogy milyen fázisokon ment keresztül a játék, hogyan működik a kickstarterezés és hogyan a hagyományos társasjáték kiadás, milyen előnyökre és hátrányokra lehet számítani a két esetben, milyen buktatók vannak. A kerekasztal-beszélgetés során tagjaink rengeteg fontos információval járultak még hozzá a témával kapcsolatos minden kérdéshez. Szervezés alatt áll, hogy legközelebb már videófelvétel is készüljön, amit utólag vissza lehet majd nézni.

A következő alkalom március 17-én lesz. Pásztor Balázs játékfejlesztő, újságíró, a Kicktester csapatának tagja arról fog beszélni, hogy miért fontos a kimerítő tesztelés? Ki a jó teszter? Milyen kérdésekkel foglalkozzon az ember tesztelésnél? Szó lesz még a különböző teszttípusokról és tesztkörnyezetről, és arról, hogy létezik-e mindent kimerítő tesztelés? Megbeszéljük azt is, hogyan fogadjuk a teszteredményeket, és azt, hogy mitől irányított egy tesztelés. Végül a komplexitás-tesztmennyiség kapcsolatról beszél az előadó. Minden érdeklődőt várunk szeretettel!

Tiszta sor

Tavaly rendezték meg először a Board Game 12 maratoni társasjáték-fejlesztő versenyt, amiben a 12 arra utal, hogy a résztvevő csapatoknak 12 óra állt rendelkezésre, hogy a verseny reggelén kézhez kapott társasjáték-alkatrészekből egy működő társasjátékot fejlesszenek. A verseny rendkívül sikeres volt, erről többször is cikkeztem a Qubit-en, a nyertes játékokból pedig kettő már kiadásra is került. Olyannyira népszerű volt a verseny, hogy már most túljelentkezésre lehet számítani a jövő évi verseny kapcsán, ezért a szervezők egy felvezető versenyt hirdettek, ahol hónapról-hónapra mini társasfejlesztő feladatokat tűznek ki. Én magam is tagja voltam a sajtózsűrinek, de annyira megtetszett a verseny, hogy jövőre inkább indulnék, mint zsűriznék.

Az október havi első feladatban három hagyományos dobokocka, öt színes kis fa kocka, papír és filctoll felhasználásával kellett játékot készíteni. A szervezők nyilatkozatot tettek közzé, hogy a beküldött ötleteket nem használják fel és nem is hozzák nyilvánosságra. Én azonban a saját játékomat, egy roll and write típusú játékot, amit a csapatunk nevében beküldtem, most közzéteszem. Mivel nem kell hozzá semmi különleges eszköz, ezért bárki játszhatja otthon, sőt még a színes kis kockák használata is könynedén kiváltható, vagyis elég hozzá három dobókocka, papír és írószer. A versenyre egyébként több játékot is beküldtünk, a későbbiekben rendre majd azokat is közzéteszem. A játékokkal kapcsolatban szívesek veszek minden hozzászólást. Ha valami nem érthető a leírás alapján, akkor kérdezzetek!

Aki pedig érdeklődik a verseny iránt, nyugodtan lehet még csatlakozni, a novemberben kitűzött feladat a verseny Facebook oldalán olvasható. Most pedig jöjjön az októberi játékom. Fogadjátok szeretettel és jó szórakozást hozzá!

Játék neve: Tiszta sor

Játékosszám: 2 fő

Játékidő: 10-15 perc

Kellékek: 3 dobókocka, 5 színes jelölő, papír és írószer

Színek jelentései:

sárga: sivatag – egyforma számokból álló sorozat (legfeljebb N = 7 darab)

zöld: mező – monoton emelkedő számsorozat (legfeljebb M = 2 hosszú ismétlődésekkel)

kék: folyó – monoton csökkenő számsorozat (legfeljebb M = 2 hosszú ismétlődésekkel)

piros: hegycsúcs – szigorúan növekvő majd csökkenő sor lokális maximummal

fekete: bánya – szigorúan csökkenő majd növekvő sor lokális minimummal

Játék menete:

A játékosok felváltva következnek. Egy játékos a körében dob a három dobókockával, majd egy alkalommal (még a kockák felhasználása előtt) újra dobhat tetszőleges számú kockát, akár nullát, vagy az összeset. A legfeljebb egyszeri újradobás után kapott számokat a játékosnak saját sorozataihoz kell hozzáírnia, ha lehetséges. A beírás sorrendjét a játékos szabadon megválaszthatja.

Egy játékos maximum öt sorozatot készíthet a játék során. Egy játékos a körében a dobott számokat írhatja egy sorozathoz, vagy többhöz, vagy kezdhet új sorozatot, ha ötnél kevesebb sorozata van megkezdve. A játékosok a sorozatok mindkét végét bővíthetik, tehát egy dobott számot lehet egy sorozat elé vagy mögé írni, de a korábbi számok közé már nem írhat be senki új számokat. Érdemes ezért a megkezdett sorozatok első számait a lap közepére írni, hogy mindkét irányba bővíthetők legyenek a sorok.

Egy játékos egy számot csak akkor írhat egy sorozathoz, ha a sorozat befejezhető marad, sőt az összes többi sorozatnak is befejezhető kell maradnia! A játék elején még nem kell eldönteni, hogy melyik sorozat milyen lesz, de a játék legvégén minden játékos maximum öt különböző fajta sorozatot értékelhet ki, vagyis kell lennie egy egyforma számokból álló sorozatnak (sivatag), egy monoton emelkedő számsorozatnak (mező), egy monoton csökkenő számsorozatnak (folyó), egy szigorúan növekvő majd csökkenő sornak lokális maximummal (hegycsúcs), és egy szigorúan csökkenő majd növekvő sornak is lokális minimummal (bánya). Továbbá minden sorozatnak teljesítenie kell a hozzá tartozó feltételeket is, például a sivatag maximum N hosszú lehet, lásd fent.

Ha a játék végén kiderül, vagy játék közben az ellenfelünk bebizonyítja, hogy a soraink semmilyen kombinációban nem befejezhetők, akkor azonnal vége a játéknak és veszítünk. Ilyen előállhat például akkor, ha kiderül, hogy két hegycsúcsot kezdtünk el csinálni és már mindkettőnek megvan egyértelműen a lokális maximuma, tehát nem lehet már belőlük semmi más.

A sorozatokat azonban nem kell a játék közben kategorizálni, vagyis a sorok elkezdésekor nem kell még megmondani, hogy az adott sor milyen sorozat lesz. Ha azonban egy sor már egyértelműen bekategorizálható, akkor a könnyebb láthatóság kedvéért azt kötelező jelölni a sorok előtt vagy mögött tisztes távolságban. A sivatagot vízszintes vonalkával, folyót és mezőt egy megfelelő lejtésű ferde vonalkával, hegycsúcsot ^ jellel, bányát pedig v jellel.

A játékos a köre végén, amikor a számait már beírta, és minden számot sikerült beírnia, dönthet úgy, hogy elvesz a még meglévő közös készletből egy darab színes kocka jelölőt és azt a színnek megfelelő sorozata mellé téve jelöli, hogy lezárja azt a sorozatát. Ezt csak olyan sorozattal teheti meg, ahova abban a körben írt számot! A sorozat lezárása azt jelenti, hogy többet azt a sort már nem bővítheti, viszont a sor lezárása megduplázza majd annak a sornak a pontjait. Egy sor alap pontértéke a játék végén a benne lévő számok összege lesz. Mivel minden jelölőből csak egy van, ez egyúttal azt is jelenti, hogy az ellenfelünk azt a sorát már nem fogja tudni megduplázni, viszont az ellenfél még gyűjthet számokat ehhez a színhez tartozó sorozatába.

A lezárásnak van azonban még néhány feltétele. Sárga esetén legalább három egyforma szám kell legyen már a sorban, zöld és kék esetén legalább három különböző szám, és legalább két különböző ismétlődés, piros és fekete esetén pedig meg kell legyen a lokális szélsőérték, aminek mindkét oldalán kell legyen legalább 2-2 szélsőértéktől különböző érték.

Figyelem! Lezáráskor ne felejtsétek el ellenőrizni a fenti feltételeket, és azt, hogy a megfelelő sorba írt-e számot abban a körben a játékos!  Jelölők elvételének még egy kitétele van: egyvalakinél legfeljebb három jelölő lehet! Ha viszont valaki elveszi a harmadik jelölőt is, azzal vállalnia kell, hogy nem ő lesz az, aki kiváltja a játék végét azzal, hogy nem tudja a dobásának minden számát beírni. Ha ezt a vállalást elbukja, akkor az a játék végi pontozásnál negatív következményeket von majd maga után, lásd később.

A játék addig tart, amíg valaki a dobásából már nem tud minden számot beírni. Ekkor az ő köre véget ér, és jelölőt már nem vehet el. Az ellenfél ilyenkor beírhatja az előző dobásból megmaradt számokat, ha tudja és/vagy akarja, és lehetősége van dobni még egy kört és akár még egy jelölőt is elvenni, ha van még. Harmadik jelölőt azonban csak akkor vehet el, ha minden számot be tudott írni a saját dobásából!

Pontozás:

A játék végén minden sorozat annyi pontot ér, amennyi az abban lévő számok összege. Ha egy sorozat jelölővel van lezárva, akkor annak az értéke duplán számít. Egy játékosnak maximum három sorozata lehet jelölővel lezárva. Mint említettük, a harmadikat azonban csak úgy veheti el, ha vállalja, hogy nem ő fog elsőként megakadni a kockák felhasználásában. Ha mégis ő váltaná ki a játék végét azáltal, hogy nem tud lépni, akkor a másik játékos jelölői háromszorosan számítanak, azaz háromszorozzák a sorösszegeket.

Az egyes sorozatokkal szerezhető maximális alap pontszámok az alábbiak:

• sivatag: N × 6 = 42
• mező: M × (1+2+3+4+5+6) = 42
• folyó: M × (6+5+4+3+2+1) = 42
• hegycsúcs: 1+2+3+4+5+6+5+4+3+2+1 = 36
• bánya: 6+5+4+3+2+1+2+3+4+5+6 = 41

Verziók:

N és M értékei változtathatók. A fenti N = 7, M = 2 értékeket javasoljuk kiegyensúlyozott, jobban tervezhető, rövidebb 10 perces kezdő játékhoz. Haladóknak javasoljuk N = 9, M = 3 paraméterekkel is kipróbálni, így kicsit hosszabb lesz a játék, kb. 15 perc, és a végén a pontszámításnál is picit többet kell számolni, viszont érdekesebb is lesz, mert a sorozatokkal szerezhető maximális pontszámok értékei jobban eltérnek egymástól, ezáltal kicsit taktikusabb játékra lehet számítani.

Jó játékot!

Az elmúlt évek legjobb kétszemélyes absztrakt játékai

A társasjátékok on-line enciklopédiájának számító BGG fórumain az évtized elejétől fogva rendezik meg a kétszemélyes kombinatorikus játékok, vagy más szóhasználattal, a kétszemélyes absztrakt stratégiai játékok on-line versenyét. Mármint, nem arról van szó, hogy ki a bajnok ezekben a játékokban, hanem arról, hogy melyik a legjobb ilyen játék, ami az adott évben megjelent. Azokról a két fővel játszható játékokról van szó, amelyekben nincsen szerencsefaktor, legfeljebb a kezdőjátékos kiválasztása véletlenszerű. Ezen kívül nem lehet benne rejtett információ, és nem lehetnek benne szimultán akciók. Az első helyezetteket az alábbi lista tartalmazza. A játék neve után zárójelben a BGG pontszám található. Látható, hogy egy kivételével mindegyik értékelése 7 fölött van, ami absztrakt játékoknál elég jó. Összehasonlítás képen a sakkot 7.1-re a gót pedig 7.6-ra értékeli a BGG közössége.

2018: Hermetica (7.9)

2018: Blooms (7.3) /BGA-n játszható!/

2017: Bug (7.6)

2016: Tintas (7.8)

2015: Circle of Life (7.4) /BGA-n játszható!/

2014: inpHeXion (6.4)

2013: Four (7.8)

2013: Veletas (7.1)

2011/2012: Kulami (7.1)

További megjegyzések a felsoroláshoz:

Ahol két játék is szerepel ugyanolyan évszámmal, ott a két játék holtversenyben lett első. Külön jelöltem, ha egy játékot a BGA-n lehet játszani, és a játékra mutató linket is elhelyeztem. Ezek ingyenesen játszhatók, a Circle of Life az egyik legfrisebb az oldalon, egy játék, amiben a biológiai evolúció és a tápláléklánc egyszerre jelenik gyönyörű módon. Mindenkinek ajánlom kipróbálásra! Egyébként az évszám is egy link, ami az adott évi verseny BGG eredményoldalára mutat. Ez azért érdekes, mert ott a játékok szerzői is szerepelnek, továbbá a 2. és 3. helyezettek, amik szintén figyelemre méltó játékok lehetnek, hiszen néhány évben rendkívül szoros volt a mezőny. Ezen kívül a linkelt oldalakról el lehet még jutni az adott évben nevezett összes játék listájához is.

Érdekesség, hogy 2014-től kezdve az összes nyertes játékot hatszögrácsos pályán kell játszani. Ezeknek a játékoknak egy része egyébként otthon is elkészíthető, vagy hasonló játékok tábláit és/vagy elemeit felhasználva játszhatók.

Ki nevet a végén helyett

A társasjátékoknak fontos fejlesztő, tehetséggondozó és közösségformáló szerepe van. A gyerekek fejlődése szempontjából kiváltképp fontosak a társasjátékok által fejleszthető szociális és kognitív képességek, mint például a kitartás, önfegyelem, kifinomult nyelvi kifejezés, adekvált társas viselkedés, logikus és stratégikus gondolkodás vagy épp az intuíció. Az is fontos azonban, hogy a gyerekekkel együtt játszó felnőttek számára is élvezetes legyen egy játék, továbbá nagyon fontos szerepe van azoknak a játékoknak, amik fokozatosan tudják a gyerekeket bevezetni az összetettebb játékok világába.

A legtöbb társasjáték lényeges eleme a logikus gondolkodás, a taktikázás vagy a hosszabb távú stratégiai döntések meghozatalának szükségessége, és persze annál nagyobb a hangsúly ezeken az elemeken, minél kisebb a szerencsefaktor a játékban. A gyerekekre ugyanakkor nyilvánvalóan nem lehet egyszerre több vagy összetettebb játékmechaniká(ka)t rázúdítani. Nem várható el tőlük, hogy rögtön kombinált taktikai döntéseket hozzanak, továbbá az is fontos, hogy a gyereknek esélye legyen nyerni akár egy felnőttel szemben, akár az adott játékot kicsit magasabb szinten játszó társával szemben. Ezért van az, hogy a bevezető gyerekjátékokban, mint például egy Ki nevet a végén? játékban, tipikusan nagy a szerencsefaktor, és nagyon kevés a taktikai lehetőség.

Ha azonban a taktikai lehetőség szinte teljesen hiányzik egy ilyen játékból, vagy nagyon gyorsan kiismerhető, akkor meggondolandó, hogy akár kisgyerekek számára is mennyire vagy mennyi ideig hasznos egy ilyen játék. Úgy érzem a Ki nevet a végén? nem igazán üti meg az általam felállított mércét, az már csak hab a tortán, hogy az említett játék fölöslegesen sokáig el is tud húzódni. Mindeközben az a vicces, hogy az eredeti, sőt mondhatni, hogy ősi játék, amiből a Ki nevet a végén? játék származik sokkal jobb játék nála, egyszerű, mégis több benne az izgalom és a taktikai/variációs lehetőség, ugyanakkor rövidebb is.

A szóban forgó játék neve koreai lóverseny, de Koreában junnori vagy hasonló neveken ismert, esetleg csak röviden jut néven. A jut egyébként önmagában azokat a pálcikákat jelenti, amiket Koreában lényegében dobókocka helyett használnak játékokban, illetve régen jósláshoz használtak. A 'nori' jelentése pedig játék. Tipikusan koreai újév alkalmából szokták játszani ezt az ősi játékot, ami nagy valószínűséggel időszámításunk előttről származik. Két fős játék, de sokszor csapatok irányítják a két játékost. Általában leterítenek egy nagy szőnyeget és a földre dobálják a viszonylag nagy jut botokat, a rendszerint hímzett játéktábla pedig a szőnyeg sarkában van.

A játéktábla egyébként nagyon egyszerű, lásd az alábbi ábrát. Hagyományosan egy kör, és néhány kereszt irányú rövidítés benne, de négyzet alakban is rajzolható. Természetesen lehet csinálni fa táblát is hozzá, vagy hagyományosan szövetre is varrhatjuk, de pillanatok alatt egy papírra is felrajzolható. A táblán kívül mindkét játékosnak 4-4 bábura van szüksége, amik lehetnek például pénzérmék is, továbbá szükség van még a jut-szerű dobóbotokra. Valójában ez utóbbiak is helyettesíthetők érmékkel, ugyancsak négy darabbal, ezért tényleg bárhol bármikor játszható.

Ha viszont autentikusak akarunk lenni, akkor a jut pálcákról tudni kell, hogy az egyik oldaluk domború, a másik lapos. Négy ilyen pálcát dobálunk kocka helyett, és azt számoljuk, amikor leesnek, hogy hány pálca lapos fele néz felfelé. Ahány lapos oldal van felele, annyit léphetünk előre egy bábunkkal. Ha pedig mindegyik lapos oldalával lefele landol, akkor az éri a legtöbbet, ilyenkor 5-öt léphetünk. Így tehát 1-től 5-ig dobhatunk, viszont az az érdekes, hogy az eloszlás nem egyenletes. Egyrészt van egy aszimmetriája a pálcikáknak, ezért a fizika mondja meg, hogy egy pálca mekkora valószínűséggel esik egyik vagy másik oldalára, másrészt a matek, azaz a kombinatorika mondja meg, hogy négy pálcából mekkora valószínűséggel esik 1, 2, 3 vagy 4 a domború oldalára. De ha nincsenek jut pálcikáink, azért érmékkel is játszahtunk, nem olyan vészes a különbség. Amit én találtam, amivel a legjobban helyettesíthetők a jut pálcikák, anélkül, hogy nekiállnánk faragni, azok a dekorációs célokra használt egyik oldalukon domború másik oldalukon sík üveg lencsék, amik a melléket fotón is láthatók. Én őszintén szólva a botoknál jobban szeretem ezeket a kis színes bigyókat, mert jobban lehet rázni őket és nem szóródnak szerteszét, bár tény, hogy a hagyományos fa jut pálcikáknak is megvan a hangulata, főleg akkor, ha szép hangot adnak dobás közben.

No de térjünk rá a szabályokra. Mint említettem, mindenkinek négy bábuja van, és a cél, hogy a játékos mind a négy bábuját bejuttassa a célba, azaz körbemenjen velük a pályán, mégpedig elsőként. A start mezőt egy kis pöttyel jelöltem meg a fenti ábrán, és a cél is ugyanott van. A start mezőt a nulladik lépésnek kell tekinteni, egy bábu pedig akkor megy ki, ha a cél mezőn túljut. A körbemenetel során viszont lehet rövidíteni a fordulópontoknál. Többféle rövidítés is lehetséges, mehetünk csak negyedkört, vagy félkört (menetstratégiákat a négyzet alakban megrajzolt pályán szemléltetve lásd alább), de csak akkor lehet rövidíteni, ha a bábu épp az elágazásba érkezik, és onnan egy következő lépésben fordulhat csak be. Ha tehát nem jön ki a lépés, akkor tovább kell menned, vagy más bábuval lépni. Még egy különlegesség, hogy a saját bábudra ráléphetsz, és ezesetben együtt viheted őket tovább egymás hátán, így spórolva dobásokat. Akár mind a négy bábudat is egymásra rakhatod. Ez viszont kockázatos, ugyanis ugyanúgy mint a Ki nevet a végén? játékban, van kiütési lehetőség, és ha egy rakást ütnek ki, akkor az összes bábut ütik ki egyszerre. A kiütött bábuknak újra kell indulniuk.

Menetstratégia illusztrációk forrása: Wikipédia

Eddig, amiket elmondtam, lényegében az alapszabályok. Legtöbb helyen azonban úgy játszák, hogy 4-es vagy 5-ös dobásnál, azaz mikor minden oldal egyirányba néz, akkor újra lehet dobni, és akkor is, ha valaki üt. Természetesen ennek a speciális szabálynak az elhagyásával a szerencsefaktor csökkenthető. Néhol úgy játszák, hogy a négy pálcika közül az egyik lapos oldala meg van jelölve egy speciális jellel, az én illusztráló ábrámon egy sötét pötty a fehér oldalon, és ha úgy dob valaki 1-et, hogy a felfele álló lapos oldalon ez a pötty látható, akkor az mínusz 1-nek számít, azaz egy bábujával hátrébb kell lépjen az illető. Vagy lehet úgy is játszani, hogy választhat, hogy előre vagy hátra lép, ebben az esetben ez inkább egy joker dobás, mint hátrányos visszalépés.

A szabályok még ezekkel a speciális kiegészítő szabályokkal is valójában nagyon egyszerűek, és gyorsan tanulható a játék. Ajánlom kipróbálásra. Jó játékot!

Az idei Board Game 12 alkatrészkészlet

A mai nap zajlik reggel 9-től este 9-ig a rákospalotai Csokonai Művelődési Házban a Board Game 12, az első magyar maratoni társasjátékfejlesztő verseny. Több mint 80 csapat jelentkezett a versenyre és nyolcvannál is több településről érkeztek a versenyzők. A csapatok által kapott alkatrészek az alábbiak:

• 4 színben, színenként 10-10 db 8x8 mm fa kocka
• 4 színben, színenként 10-10 db 10x4 mm fa korong
• 4 színben, színenként 10-10 db 15x4 mm fa korong
• 4 színben, színenként 10-10 db álló fa ember figura
• 1 db fa macska
• 1 db iránytűhöz hasonlatos mutató/pörgettyű
• 10 db hatoldalú dobókocka
• 100 db 50x50 mm üres (fehér) karton lapka
• 110 db üres (fehér) kártya

Te mit hoznál ki ezekből? Remélem jövőre a te csapatod is ott lesz!

Board Game 12 társasjátékfejlesztő verseny

Március 30-án az A-Games szervezésében Magyarországon első alkalommal kerül megrendezésre a Board Game 12 társasjátékfejlesztő verseny, ahol a résztvevő csapatok a verseny reggelén kapják kézhez a társasjáték alkatrészeket tartalmazó titkos dobozt, amelyből 12 óra alatt kell működő társasjátékot fejleszteniük. A kezdeményezés nemzetközi szinten is egyedülálló, a nevezés bárki számára nyitott és ingyenes, jöhet egy játékos család, vagy baráti társaság, de profi játéktervezők is megmérettethetik magukat. A legjobb csapatok az oklevelek mellett értékes nyereményekben is részesülnek, és amennyiben az A-games kiadó úgy ítéli meg, a csapatok a kiadóval együtt folytathatják a fejlesztést a játék megjelentetéséig. További részletek itt.