Az időfaló

Nemrég újabb évvel lettem öregebb, de most legalább volt szerencsém látnom azt az őssáskát, ami megeszi az időt. Megállítani sajnos nem tudtam, de legalább gyönyörködhettem benne. A furcsa lény a világ minden bizonnyal legdrágább és legkülönlegesebb óraszerkezetének tetején eszi a perceket a cambridge-i Corpus Christi College épületének a járókelők által is megtekinthető részén.

Az egymillió font értékű órát John Taylor feltaláló, a Corpus Christi egykori hallgatója, tervezte és adományozta az intézetnek. Az órán öt éven keresztül dolgozott 200 szakember segítségével, mindeközben több szabadalom is beadásra került. Az átadásra 2008-ban került sor Stephen Hawking által, aki Az idő rövid története című könyv szerzője. Az átadás évében a Time Magazin az év legjobb találmányai közé is beválasztotta a Corpus Clock néven ismert órát.

John Taylor célja az volt, hogy érdekessé tegye az idő múlását. A 24 karátos arannyal futtatott óralap nem hagyományos számlap, a mutatók helyett pedig led fények járnak körbe, melyek a megfelelő óra, perc és másodperc helyén állnak meg. Az ijesztő sáskafigura az állkapcsát minden percben szétnyitja, majd az 59. másodpercre összecsapja, miközben rendszerint villog a szemeivel. Taylor azt is érzékeltetni akarta, hogy az idő relatív, ezért az óra néha lelassul vagy felgyorsul, akár egy perc késése is lehet, de ötpercenként korrekció történik, és ilyenkor az időfaló megrázza a lábát. Az órák múlását egyébként egy lánc koporsóba esése és a fedél lecsapódása jelzi.

Egyébként az óra eredetileg John Harrisonnak, a XVIII. század legnagyobb órásának állít emléket. Az órát a Harrison által feltalált grasshopper escapement ("sáskamű") nevű mechanikus billegő mozgatja, egy sáska lábaira emlékeztető alkatrész, amellyel három évszázaddal ezelőtt megoldotta, hogy az órák szinte súrlódásmentesen, állandó kenés nélkül működhessenek.

Mi jön az orángután?

Egy időben ezzel a szójátékkal plakátolták tele a várost. A plakátokon a szlogenen kívül nem volt semmi más, így nem derült ki rögtön, hogy mit reklámoznak, csak akkor, ha felkerested a mijonazorangutan.hu weboldalt, amit most is meg lehet tekinteni. Az oldalon a Jane Goodall Intézet ajánlásával egy figyelemfelkeltő videót lehet látni egy valóban súlyos ökológiai katasztrófáról. Csak a videó legvégén derül ki szolidan, hogy egy pálmaolaj mentes kozmetikum reklámjáról van szó. A filmből megtudhatjuk, hogy Indonézia orángutánoknak otthont adó őserdeiből 10 másodpercenként egy focipálya méretű területet tarolnak le, hogy a helyére pálmaolaj ültetvény kerüljön, és ennek következtében naponta tucatnyi orángután pusztul el. A film és a kampány tényleg szörnyű dologra hívja fel a figyelmet, cikkem témája azonban most nem az állatvédelem vagy a fenntartható fejlődés lesz, hanem a mesterséges intelligenciáról szeretnék írni. Ha kíváncsiak vagytok rá, hogy miként kerül Hawking és a pálmaolaj egy írásba, akkor olvassatok tovább.

Mielőtt azonban rátérnék a cikk fő témájára, szeretnék pár szót ejteni a pálmaolajról. A pálmaolaj vagy pálmazsír a pálmafélék húsából kinyerhető olcsó zsiradék, többek között a margaringyártás alapanyaga, de a pálmaolajat megtalálhatjuk a csokoládékban és rengeteg kozmetikai termékben is. A pálmaolaj a legnagyobb mennyiségben felhasznált növényi olaj a világon. A világ termelésének csaknem 90 százalékát Indonézia és Malajzia adja, ahol az utóbbi fél évszázadban exponenciálisan nőtt a termelés, és ennek megfelelően jelentősen csökkentek Szumátra és Borneó szigetének dzsungellel borított területei. Az erdőírtások nagy mértékben hozzájárulnak az üvegházhatású gázok kibocsátásához, a pálmaolaj üzemek súlyosan szennyezik a környező folyókat, az olajpálma gyökereiben pedig olyan gátlóanyag termelődik, ami kiöl minden más növényt és évtizedekig a talajban marad.

Az orángután genetikai állománya 97 százalékban azonos az emberével, ez persze elég megtévesztő lehet. Közös ősünk 14 millió évvel ezelőttre tehető. Neve malájul erdei embert jelent, vadon élő példányai rendszeresen használnak eszközöket. Sokan az erdőirtások következtében halnak meg, mások fogságba esnek és bekerülnek az illegális állatkereskedelembe. Az orángutánokon kívül azonban elefántok és tigrisek kihalása is fenyeget a növekvő pálmaolaj termelés miatt. Ezért szólít fel több szervezet a pálmaolajat tartalmazó élelmiszerek és kozmetikai termékek elleni bojkottra.

De hogy jön ide Hawking? Néhány éve Hawking néhány hasonlóan nagy tekintélyű és közismert tudóssal közösen, mint például a Nobel-díjas Frank Wilczek, megjelentettek egy figyelemfelkeltő cikket a médiában, melyben a mesterséges intelligencia veszélyeire hívták fel a figyelmet. Pontosabban nem is a konkrét veszélyekre, hanem arra, hogy a lehetséges veszélyekkel nem igazán törődünk jelenleg, miközben az intelligens rendszerek fejlődése minden eddiginél gyorsabb, és az esetleges siker a mesterséges intelligencia megalkotására akár belátható időn belülre is tehető. Nem vitatható, hogy a mesterséges intelligencia megalkotása az emberiség legnagyobb találmánya lenne, ha azonban nem vigyázunk, akkor egyben az utolsó is, hívja fel a figyelmünket a cikk, és ezt a forgatókönyvet kiválóan szemlélteti a nem sokkal korábban a mozikba került Transzcendens című film.

Nem szeretnék belemenni abba, hogy a mesterséges intelligencia alatt pontosan mit értsünk, hogy az elérhető-e egyáltalán, és hogy valóban néhány emberöltőn belül elérhetjük-e. Sem abba, hogy egyáltalán eljutunk-e odáig, azaz nem tör-e ki közben a harmadik világháború, vagy nem történik-e közben világméretű ökológiai katasztrófa, ami az egész emberiséget gajra vágja. Egy dolog azonban biztosnak tűnik, hogy jelenleg mindenki, aki kompetens a témában, áhítozza és azon munkálkodik, hogy közelebb jussunk hozzá. Lehet vitatkozni azzal is, hogy Hawkingék túlbecsülik a kockázatokat, de én azt gondolom, hogy egy ilyen emberiséget érintő kérdésben nem lehet elég elővigyázatosnak lenni, és minimális kockázat is végzetes lehet. Az aggodalmaskodók számát én mindenesetre rémisztően alacsonynak tartom a szakterületen.

A pálmaolaj üzletben tömegesen elpusztított orángutánok esete számomra azt mutatja, hogyha az emberiség így viselkedik az egyik legközelebbi rokonával, az nem sok jóra utal egy esetleges mesterséges intelligenciának a hozzánk való viszonyával kapcsolatban. Egy racionális és fejlődő mesterséges intelligencia számára mi nem sokat nyomunk majd a latba. Kommunikáció terén talán távolabb leszünk tőlük, mint tőlünk a majmok, akik akár 1000 szavas jelbeszéddel is képesek kommunikálni, ami nincs messze egy átlagos ember szókincsétől. A mesterséges intelligencia, akármilyen is lesz, az biztos, hogy a világ összes nyelvének az összes kifejezését és szakkifejezését tudja majd használni. Tudom hogy hülye összehasonlítás, de szerintem érzékelteti, hogy mennyire kevéssé leszünk kommunikációs partnerek. Erőforrásokat tekintve pedig konkurenciák leszünk, így nem sok jóra számíthatunk. Egy dologban reménykedhetünk, hogy a mesterséges intelligencia látni fog olyan hosszú távú hasznot vagy szépséget a fajunkban, amit mi szem elöl tévesztettünk a majmok esetében.