2014. június 15., vasárnap

Kéz- és lábnyom megörökítése só-liszt gyurmával

Itt van az apák napja! Kiváló ajándék és program, akár apáknak, anyáknak vagy bármely családtagnak a sólisztgyurmából készített kéznyom és lábnyom. Sokan azon a véleményen vannak, hogy gyurmából, főleg ilyen filléres házilagos megoldással nem lehet jó minőségű és tartós lenyomatot készíteni. Természetesen nem lesz olyan tökéletes és részletgazdag másolat, mint egy negatív szilikon forma segítségével kiöntött gipszminta, de kis odafigyeléssel tartós emléktárgyat készíthetünk, és valóban nagy előnye, hogy olcsó, ezért lehet nyugodtan próbálkozni, és a gyurmázás mellesleg játéknak is alkalmas, ha nagyobb gyerkőcről van szó, nem babáról.

Az interneten rentgeteg helyen megtalálható a sógyurma receptje, de mindenhol kicsit másképp írják le, ezért könnyen előfordulhat, hogy az első próbálkozás nem sikerül úgy, ahogyan szeretnénk. A legtöbb helyen só és liszt 1:1 arányú keverékét írják, de én azt javaslom, hogy több sót használjunk, mint lisztet, ugyanis nem kenyeret akarunk sütni, hanem kisplasztikát készíteni. A megszilárduló lenyomat a sótól nyeri a szilárdságát, a csiríz csak a ragasztóanyag, ráadásul a száradás során a liszt könnyebben változtatja a térfogatát. Nagyon fontos a szárítás folyamata. Ha nagyon lassan szárítjuk ki sütő nélkül, akkor a térfogat megváltozhat, megráncosodhat, főleg ha túl sok a liszt. Ha viszont túl gyorsan szárítjuk ki, akkor megtöredezhet. Ezért érdemes sütőben de nagyon lassan és apránként emelve a hőfokot kiszárítani.

A recept, amit én ajánlok két rész fehér liszt, három rész finom só és amennyi vizet felvesz, hogy gyurma állagú legyen, de ne túl lágy. Lehet még egy pici olajat is tenni bele, akkor nem tapad annyira, amikor a kicsi belenyomja a kezét vagy lábát, és könnyebben le lehet majd választani a felületről, amin megszárad. Az alapanyagokat nagyon alaposan össze kell keverni, hogy ne töredezzen. Az a jó gyurma, amibe belenyomva az ujjunkat nem szakad be a peremnél. Ha valaki nem akarja utólag színezni, de szeretne egy kis színt adni neki, akkor ételszinezéket, kakaót vagy pirospaprikát is lehet belekeverni. Ha ez utóbbit csak a végén adjuk hozzá, és nem keverjük alaposan bele, akkor szép fonalas mintázatot tudunk kialakítani.

Érdemes valamilyen sima felületű egyenes kemény lapra egy sütőpapírt helyezni, és arra készíteni a lapotyát, amibe aztán a kicsi kezét vagy lábát belenyomjuk. Az ujjacskákat külön érdemes megnyomkodni és óvatosan kiemelni. Ha a kész lenyomatot keretbe szeretnénk helyezni, akkor érdemes a keretet előre kiválasztani, és a sütőbe helyezés előtt pontosan méretre vágni a formát a keret segítségével. Ha nem akarunk keretet, akkor érdemes a formát sodrófával olyan alakúra lapítani, ami nekünk megfelelő, például ovális alakúra, hogy ne kelljen késsel méretre szabni, mert akkor csúnyább lesz a széle. Ha falra szeretnénk akasztani, akkor az akasztónak előre üssünk lyukat még szárítás előtt. Ha megszárítottuk a lenyomatot, akkor még festhetjük is, végül azzal tehetjük biztosan tartóssá, ha akril lakkal lefújjuk. Lehet használni színtelen lakkot is, de akár arany lakkal is lefújhatjuk, ami egy aranyröggé hasonlatossá teszi. A lakk megóvja a nedvességtől is művünket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése