Ön racionálisan gondolkodik?

Még mielőtt a kedves látogató tovább olvasná a bejegyzést, gondolkodjék el az alábbi két feladaton, és próbálja megválaszolni a kérdéseket.

1) A kártyák egyik oldalán egy szám van, a másik oldaluk pedig színes. Hány kártyát kell megfordítani ahhoz, hogy ellenőrizzük azt az állítást, hogy minden páros kártya hátoldala kék?

2) Anna ajándékot adott Bélának, Béla pedig Cecilnek. Anna házas, Cecil azonban nem házas. Kapott-e nem házas személy házastól ajándékot? Esetleg nem eldönthető a kérdés?

Az első az ún. Wason-teszt vagy négykártya-probléma. Kutatások szerint a tesztet kitöltők mindössze tíz százaléka válaszol helyesen. Azonban sokkal nagyobb arányban adnak helyes választ, ha a kérdést hétköznapi kontextusba helyezik, például ellenőrizni kell, hogy egyik kiskorú sem ivott alkoholt, és a kártyák egyik oldalán italok vannak, a másik oldalán pedig életkorok.

A feladat helyes megoldása egyébként az, hogy a nyolcast és a zöld hátlapú kártyát kell megfordítani. Sokan azt gondolják, hogy a kéket meg kell fordítani, pedig teljesen mindegy, hogy annak mi van a másik oldalán, mert egyik eset sem cáfolná az állítást, a zöldet viszont meg kell fordítani, mert ha páros szám lenne a másik oldalon, akkor az cáfolná az állítást. A második feladatnál sokan eldönthetetlennek tartják a kérdést, pedig két eset lehetséges, Béla vagy házas vagy nem, és mindkét esetben teljesül, hogy nem házas személy házastól kap ajándékot.

A fenti feladatokban az a közös, hogy a többség eljut egy látszólagos megoldáshoz, amiről tévesen azt hiszi, hogy jó megoldás. Az emberek nagy többsége nem képes ellenőrizni saját magát, és elemezni az összes lehetséges esetet. Ha valaki már töltött ki IQ-tesztet, akkor emlékezhet rá, hogy ott tipikusan nem ilyen feladatok vannak, ha az IQ-teszt egyik feladatáról azt gondoljuk, hogy megoldottuk, akkor valóban számíthatunk arra, hogy jó lesz a megoldásunk, csak az a lényeg, hogy milyen gyorsan jöttünk rá. Az IQ tehát más képességeket mér, mint amik a fenti feladatok megoldásához szükségesek, és ténylegesen ki is mutatható, hogy az IQ kevéssé befolyásolja azt, hogy ki tudja a fenti feladatokat helyesen megoldani. Ebből az is következik, hogy aki intelligens, az nem feltétlenül tud helyes és racionális döntéseket hozni, ez pedig igen nagy probléma egyes befolyásos pénzügyi pozíciók esetében, sőt egyesek szerint hasonló okok miatt tört ki a gazdasági válság is, ezért nem csoda, hogy komoly pénzösszegeket áldoznak arra, hogy kidolgozzanak olyan ún. RQ-teszteket, amik a racionális gondolkodás mérésére szolgálnak.

Az IQ-tesztekkel mérhető intelligenciának nevezett dologról megmutatható, hogy függ az örökölt génjeinktől, a táplálkozástól, az oktatástól és a rövid távú memóriánktól is. Az RQ-teszt kidolgozásának legnagyobb élharcosa Keith Stanovich, aki szerint az RQ-nak a kognitív elfogultság átlépésének képességét kell értékelnie. Az evolúció során kialakultak olyan intuitív mechanizmusok, amik segítenek komplex szituációk értékelésében anélkül, hogy tudatosítani tudnánk a következtetéseinket, így a mindennapi életben nagyon gyakran a megérzéseinket használjuk, sőt ezzel még a matematikusok is így vannak, ami azonban azzal jár, hogy információkat torzítunk és néha tévedünk. Az magas RQ-szint azt jelenti, hogy az illető ismeri saját tudásának határait.