2018. február 25., vasárnap

Az időfaló

Nemrég újabb évvel lettem öregebb, de most legalább volt szerencsém látnom azt az őssáskát, ami megeszi az időt. Megállítani sajnos nem tudtam, de legalább gyönyörködhettem benne. A furcsa lény a világ minden bizonnyal legdrágább és legkülönlegesebb óraszerkezetének tetején eszi a perceket a cambridge-i Corpus Christi College épületének a járókelők által is megtekinthető részén.

Az egymillió font értékű órát John Taylor feltaláló, a Corpus Christi egykori hallgatója, tervezte és adományozta az intézetnek. Az órán öt éven keresztül dolgozott 200 szakember segítségével, mindeközben több szabadalom is beadásra került. Az átadásra 2008-ban került sor Stephen Hawking által, aki Az idő rövid története című könyv szerzője. Az átadás évében a Time Magazin az év legjobb találmányai közé is beválasztotta a Corpus Clock néven ismert órát.

John Taylor célja az volt, hogy érdekessé tegye az idő múlását. A 24 karátos arannyal futtatott óralap nem hagyományos számlap, a mutatók helyett pedig led fények járnak körbe, melyek a megfelelő óra, perc és másodperc helyén állnak meg. Az ijesztő sáskafigura az állkapcsát minden percben szétnyitja, majd az 59. másodpercre összecsapja, miközben rendszerint villog a szemeivel. Taylor azt is érzékeltetni akarta, hogy az idő relatív, ezért az óra néha lelassul vagy felgyorsul, akár egy perc késése is lehet, de ötpercenként korrekció történik, és ilyenkor az időfaló megrázza a lábát. Az órák múlását egyébként egy lánc koporsóba esése és a fedél lecsapódása jelzi.

Egyébként az óra eredetileg John Harrisonnak, a XVIII. század legnagyobb órásának állít emléket. Az órát a Harrison által feltalált grasshopper escapement ("sáskamű") nevű mechanikus billegő mozgatja, egy sáska lábaira emlékeztető alkatrész, amellyel három évszázaddal ezelőtt megoldotta, hogy az órák szinte súrlódásmentesen, állandó kenés nélkül működhessenek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése