Az ebben a hónapban kitűzésre kerülő feladvány a Fischer-féle random sakkhoz fog kapcsolódni. Bizonyára sokan szeretik a sakkjátékot, ahogy én is. Izgalmas játszma többnyire akkor tud kialakulni, amikor a játékos felek hasonló szinten vannak. Tekintettel arra, hogy nem vagyok profi sakkozó, aki napjait megnyitások tanulmányozásával tölti, jómagam leginkább amatőrökkel szeretek játszani. Ilyenkor a hétköznapi gondolkodó és kreatív elme egy másik elme ellen tud küzdeni, és nem számít az előképzettség és a lexikális sakktudás. Egy a megnyitásokat jól ismerő profi játékos ellen nagy valószínűséggel már az első pár lépés után eldőlne a játék, és az ellenfelemnek még gondolkodnia sem kellene ahhoz, hogy megverjen, csak játszani azokat a válaszlépéseket, amik a nagy könyvben meg vannak írva.
A sakk hagyományosan a gondolkodásra való nevelés egyik legsokrétűbb eszköze de épp e szépségét veszíti el számomra, amikor a gondolkodás és az aktuális ötletek helyett a sakkozó előzetes ismeretei dominálják a játékot. Ez a dilemma a versenysakkban is felmerül, Lékó Péter szerint a versenyre való felkészülés 90%-a megnyitások elemzése. Éppen ezért találta ki Bobby Fischer a róla elnevezet sakkváltozatot, amelyben a gyalogsor mögötti figurákat véletlenszerűen helyezik a táblára bizonyos szabályok betartásával. A figurák ugyanúgy lépnek és ütnek, mint a hagyományos sakkban, és a játék célja továbbra is a matt adása, azonban ez a sakkváltozat a megnyitások memorizálása és elemzésése helyett sokal nagyobb teret enged a tehetség és a kreativitás kibontakozásának. A játékot 1996-ban mutatták be Buenos Airesben, és azóta az egyik legnépszerűbb hagyományostól eltérő sakkváltozat. Az első Fischer-sakk versenyt még abban az évben Lékó Péter nyerte Jugoszláviában. 2001-ben pedig Mainzban rendezték meg az első világbajnokságot, amit ugyancsak Lékó nyert.
A Fischer sakkban összesen 960-féle megengedett alapállás létezik, ezért használják erre a sakkváltozatra a Chess960 megnevezést is. Alapállásban a gyalogok ugyanúgy helyezkednek el, mint a hagyományos sakkban, a többi figurát véletlenszerűen helyezik el, de a sötét figurák a megfelelő világos figurákkal pont szemben kezdik a játékot. Ezen kívül megköveteljük még, hogy a király a bástyák között foglaljon helyet és a futók ellentétes színű mezőn álljanak. Kezdő állást egy hatoldalú dobókocka segítségével könnyedén lehet generálni (Bodlaender-féle eljárás).
Könnyen megérthetjük, miért pont 960 állás variáció jöhet létre. A futók 4-4 mezőre, a vezér 6, az egyik huszár 5, a másik 4 helyre kerülhet. Ekkor három szabad mező marad, melyek közül a középsőre kell kerüljön a király, a szélsőkre pedig a bástyák. Tehát 4×4×6×5×4 = 1920 variáció lenne lehetséges, ha megkülönböztetnénk egymástól a két huszárt, mivel azonban a huszárok között nincsen különbség, ezért a lehetséges állások száma csak fele ennyi, azaz 1920/2 = 960. Bár ezen pozíciók fele, tükörképe a másik felének, a sáncolásra vonatkozó szabályok megőriznek némi aszimmetriát a játékból, sáncolás esetén ugyanis a király és a bástya végpozíciója a hagyományos sakkban használt pozíciókkal kell megegyezzen.
De térjünk rá a feladványra, ami nem más, mint a bolondmatt általánosítása a Fischer sakkra. Az ún. bolondmatt a sakkjátszmában leggyorsabban elérhető matt. Hagyományos kezdőállásból ezt sötét adhatja világosnak két lépésben, lásd a mellékelt ábrát. Természetesen ennél a mattnál nemcsak világos figyelmetlensége, hanem aktív közreműködése is szükséges a mattoláshoz, ezért hívják bolondmattnak. Könnyen belátható, hogy a hagyományos gyalogsor miatt ennél gyorsabb matt nem adható a Fisher sakkban sem. Kérdés azonban, hogy a fent említett 960 különböző variációból hány esetben lehetséges ehhez hasonló lehető legrövidebb bolondmatt, vagyis olyan, amit sötét adhat világosnak két lépésben? A megoldásokat következő hónap 15-ig várom a jobb oldalsáv tetején található e-mail címre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése